~További fejezetek~

Négy

Amikor Daren azt mondta, hogy ma el kell vinnie az Enklávéé elé, amiről nem is tudok semmit, leblokkoltam. Miért pont velem történik mindez? Visszarohantam a házba, a szobámba, majd párnám alól előkerítettem a levelet.

’’ Tisztelt Rachel Blackthorn!

            Mint az szülei levelében megtudhatta, jogunkban áll magunk közé venni, Önt, és szolgálatba állítani. A szolgálat kiterjedését, nem levélben írom meg Magának, kötelez a titoktartás, nehogy fény derüljön létezésünkre. Ezért invitáltam meg Önt, Daren Wright kíséretében, az Enklávéé székházába, Düsseldorfba. Ezenkívül, kérem öltözzön estélyi ruhába, mert ma este báli éjszaka lesz. Szeretném ha jó benyomással kezdené pályafutását.

Üdvözlettel, az Enklávéé vezetője:

Daniel Montgomery’’

Csodálatos. Egyszerűen fenomenális. Nem elég, hogy a magam köré húzott falat az idegenek elől, néhány nap alatt lebontották, még valami puccos bálba is kell mennem, vadidegenek közé jópofizni. Visszasiettem Darenhez, aki addig kint várt az utcán. Ahogy ott állt a hóesésben talpig feketében, fekete bőrdzsekiben, zsebrevágott kézzel, sötét, kócos hajjal, hirtelen gyomorszájba vágott, mennyire helyes. 

Valami sötétkék, szinte indigókék lengte körül teremtményét. Olvastam már ilyenről. Akkor kezdek már Látni, hisz ez az aurája. A kék azt hiszem azt jelenti hogy az adott személy hűséget, mély érzelmeket táplál valaki személyének. Megérezhette, hogy jó pár perce legeltettem rajta tekintetem, megfordult és felcsillant a szeme ahogy meglátott.Odasétáltam hozzá, majd elindultunk.

- Akkor áll még az a séta? – kérdezte huncut mosollyal. Elalélok. Bumm.

Az egész erdőt körbe sétáltuk, közben egy csomót beszélgettünk mindenféléről. Megtudtam, hogy betegesen retteg a pókoktól, hogy nincs barátnője (:) !!!) , és még sok apróságot.
- Te is jössz arra a bálra? – kérdeztem félve a választól.
- Persze. – megkönnyebbültem. Halleluja.
- De nincs mit felvennem… - húztam a számat. Időközben az utcánkba értünk. 
- Dehogynem lesz. Nézz csak be az ágyad alá. – kacsintott, majd eltűnt. Huss.

***

 Utálom,ha csak így eltűnik. És milyen beszélgetések ezek? Na, mindegy. Felsiettem aszobámba majd nagy ámulásomra, egy doboz volt az ágyam alatt. Kivettem, és egygyönyörűséges vörös tüll és selyemruha volt benne. Rögtön bele is bújtam.Tökéletes volt. Kihangsúlyozta a vonalaim, már ha voltak is vonalaim, az esésepont jó volt a derekamtól kezdődött, és pont a lábfejemnél végződött. Már váromaz estét, egy kicsit. Belegondoltam, milyen jó lesz, ha esetleg, most igazábólis táncolhatok Darennel. Még a gondolatától is megborzongtam. Izgatott vagyok.És azt hiszem nem ettől a báltól, hanem attól, hogy ma még látom Darent azokkal a csodálatos csokisártenger barna szemeivel...