~3.fejezet~

Három

Fütyül a szél körülöttem álló fák között, kegyetlenül korbácsolva az ágakat. Fejem felett a viharos ég dühös felhőkkel terhes. Szélfútta hajamat félresimítom az arcomból. A köd, mint valami börtön úgy vett körbe. Holdvilág vonja be ezüsttel a csendes tájat, havon csillogó ezüst híd, mely egy gyönyörű káprázat. A fény apró sugarakat vetve a tájra, úgy hatott a homályban, mint megannyi vakuvillanás. Hirtelen egy fekete csuklyás alak közeledett felém, pengével a kezében. Annyira megijedtem, hogy a földbe gyökerezett a lábam. Az alak közeledett, szinte suhant, majd megállt előttem, és az suttogta: Kiválasztott, kiválasztott gyermek. Majd karomat felemelve, felszántotta bőröm, s a vér cseppekben hullott alá a fehér hóba. Majd az alak hirtelen mögém állt, és pengéjét a hátamhoz nyomta, majd a fülembe suttogott: Engedelmeskedj!

Izzadtan, csapzott hajjal riadtam fel. Álmodtam. Csak álmodtam. A takaró gyűrődötten csavarodott lábaimra. Felálltam, és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd megszárítottam a hajam. Az éjszaka alatt rengeteg hó hullott, biztos hideg van kint. Nem baj, újra meglátogatom az erdőt. Lesiettem a konyhába, és főztem magamnak egy kávét, majd megreggeliztem. Még jó, hogy a hóviharok miatt nem kell suliba járni két hétig. A konyhaszekrénynek támaszkodva, ittam a kávémat, amikor megpillantottam egy árnyékot az ablak mögött. Letettem az asztalra a poharam, és kikaptam a késtartóból a leghegyesebb kést, majd halkan kimentem az udvarra. A ház mögött elfogott a megkönnyebbülés, hisz nem betörő volt az, hanem a holló-pasas fia. Milyen szexi talpig feketében! Na jó hagyjuk. - Mit keres maga itt megint? Nem voltam elég érthető múltkor? Húzzon el! – habár nem akartam, hogy elmenjen de akkor is! Ez az én házam! - Nyugi, nyugi! Nem akarlak bántani vagy semmi, tedd le nyugodtan azt a kést. –ja persze azzal hadonásztam. Fantasztikus.

- Daron vagyok. Én leszek a prefektád. - Az mit jelent? - Nevelőtanár. Te is egy vagy a Menny Kopói közül. – Közelebb lépett. – Az én feladatom az, hogy megtanítsak neked, mindent. Kezdve, hogy hogy kell ésszerűen használni azt a kést a kezedben. – mosolyodott el. - Azt hittem valami betörő, szadista vagy! - Nem akartalak megijeszteni Rachel. – De szép szemei vannak. Csokisártenger barna. A kedvencem. De álljunk csak meg. Honnan tudja a nevem? - Honnan tudod a nevem? – kérdeztem. - Én mindent tudok. – vigyorgott. Közben észrevehette, hogy ellilult a szám, és vacogtam. Azt tanácsolta menjünk be. - Én megyek sétálni az erdőbe. Van esetleg valami dolgod? – kérdezte, majd elmondtam neki hogy én is ezt a programot terveztem délelőttre.
Felszaladtam, majd felkaptam a kabátomat, és a sálamat. Mire leértem csodálkozva tapasztaltam, hogy sehol sincs Daron. Hirtelen egy bálteremben álltam egy nagy abroncsos fehér tüll ruhacsodában, és körülöttem emberek táncoltak. Hirtelen felbukkant Daron, fekete szmokingban, majd a derekamnál fogva magához húzott és táncoltunk. Úgy, mintha minden ezen múlna. Amikor a zene erősödött, gyorsabban táncoltunk. Mikor lassabb részhez ért, lágyan, megfontoltan vezetett Daron. Micsoda alkata van. Pont amilyet elképzeltem az álompasimnak. Fejemet a vállába temettem, pézsma illatú zakója cirógatta orrom. Egyik keze közben szőkésbarna hajamba tévedt, majd egy tincsemet kezdte el csavargatni. Olyan mesébe illő volt. Volt. Volt... Aztán hirtelen minden elsötétült, és megint a nappalinkban álltam. Daron a kanapén ült, huncut mosollyal az arcán.

- Ez mi volt? – kérdeztem.

- Ez a képességem. Illúziókat tudok lefesteni, oda repíteni az embereket ahová csak akarják, de csak rövid ideig.
 - Hűűű. – Még szexibb ez a fiú. Meg akarom csókolni. Bele akarok túrni a tökéletes hajába.
- És neked mi a képességed?
- Az egyik levélben az állt, amit te adtál hogy, kommunikálni tudok a Mennyekkel a tenyeremen keresztül, és akit megérintek abból kivész minden rossz.
- Nem hiába vagy különleges, és vagy TE a Kiválasztott!
 - Miről beszélsz? Milyen kiválasztott?
 - Nem olvastad a másik levelet? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Nem, még nem. Baj?
 - Igen. Nekem ma el kell vinnem téged a Enklávéé elé.